Borkóstoló karakterek
Írta: Ercsey Dániel
1. A sznob
Csendesen a háttérbe húzódik, nem vegyül a tömeggel. A kóstoló alatt vagy látványosan fintorog, vagy a legnyugodtabb fapofával önti a kiöntőbe a legfinomabb borokat is. Kizárólag az ún. sztárborászok borainál mutat némi érdeklődést, de csak a mások számára megfizethetetlenül drága tételeknél. Ezeknél aztán bizalmasan megsúgja a mellette állónak, hogy a borász barátjaként neki otthon a pincében több ezer palack pihen az adott borból, amiből persze naponta kínálja barátait. A borral kapcsolatos kritikákra érzékenyen reagál, a kóstoló után az előadó mellé keveredvén szívélyeskedve, és a borásszal való baráti viszonyával kérkedve lefitymálja az előadó hozzáértését, hiszen egy ilyen drága és csodálatos borban nem lehet hibát találni. Ízlése nincs, így kizárólag az tetszik neki, ami sokba kerül.
2. A tudálékos
Az első sorban ül, előtte jegyzetfüzet, toll és számológép, hogy véletlenül se tévessze el a pontszámokat, amiket ad a boroknak. Az előadó szavait nagy figyelemmel hallgatja, kizárólag azért, hogy bármely pillanatban közbeszólhasson, beleköthessen. Tudása a témában az átlag feletti, de felszínes. Általában minden borral kapcsolatos újságot és blogot olvas, de csak egy kedvence van, és az ottani véleményeket fogadja el, azt szajkózza. Kedvenc bora egy lehetőleg kevéssé ismert borász munkája, egy ismert borvidékről.
3. A laikus
Az első pillanatban látszik, hogy először van borkóstolón. A tányérra kitett szeletelt kiflit szuszogva tömi a szájába, egy falatot sem hagyván a többieknek. Az első kóstolandó tételt – mivel már nagyon szomjas a sok kifli miatt – egy kortyként nyeli le, közben hangosan csettintget a nyelvével és sóhajtozik. A harmadik bor környékén figyelme már lankad, a jelenlévő hölgyeket pásztázza inkább tekintetével. A borkóstoló végeztével a repetáról érdeklődik, majd a nemleges választ követően megjegyzéseket tesz a smucig borászokra és a kis adagokra.
4. A szakíró
Csendes, nem szívesen beszélget a kóstoló alatt és általában falkában jár. Könnyen megismerni őket, ahogy a hátsó sorokban ülve fény felé tartják a poharakat, sokáig szuszognak egy bor felett, majd össze-vissza forgatják a pohárban, hogy végül vaddisznóhoz hasonlatos hanghatásokkal, prüszkölve, szörcsögve kóstoljanak, a végén kiköpve a tételt, eközben jegyzetelnek is. A kóstoló végén megkeresik ismerőseiket, bizalmasan szót váltanak egy-egy borásszal és egymással. A laikusokat megvetik, ahogyan a tudálékosokat is. A sznobokkal gyakran szóba elegyednek, de csak rövid időre.
5. A borász
Bárhol felbukkanhat a borkóstolón. Ritkán kóstol, általában csak egy-egy számára érdekesebb tételnél tesz kivételt. A szakíróknál megismert szürcsölést szintén alkalmazza, de nem mindig köpi ki a bort a végén, annak ellenére, hogy szinte mindig kocsival érkezik és távozik. A kóstoló végén a szakírók körülveszik, ha ismertebb borászról van szó, akkor a sznobok is a közelében vannak. Társalgásaiban gyakran hallani a refraktométer, cukorfok és saptalizálás szavakat, ez utóbbinál rendszerint villámló szemmel körülnéz, szabadtéren néha megvetően kiköp oldalra.
